Egyedül élni nem annyira nehéz, ha közben folyamatosan figyelem a lelkem felemelkedését egy olyan szintre, ahol már sokkal jobban el tudok igazodni életem quantum pillanataiban, persze folyamatosan keresem azt a társat, akivel az ebből adódó élményeket meg tudom osztani. Az újra kezdés művészetét nem könnyű feladat elsajatítani, de minden erőmmel azon vagyok, hogy az eddiginél csodálatosabb képet fessek életem vásznára. Az eddigi eredmények több száz hódoló, - akik nem tetszettek - egy két reménytelen kísérlet a részemről, illetve egy két talán... Mindezidáig csak azon a szinten állok, hogy néhány mondatot írtam egy-két reményteli jelölt részére. Igazából a múltbeli parkapcsolataimban elszenvedett események feldolgozása volt a feladatom, olyanik, mint: ne fuss olyan szekér után, amelyik nem vesz fel, olyan kapcsolatba ne bonyolodj bele, ahol a férfi nem szabad, úgyis csak hiteget, kerüld az agresszív, rámenős, és csak a szex kell neki férfit stb. Ugy pereg le előttem az eddigi eletem eseményei, mint a filmvásznon a filmekben, vagy mint, amikor az utolsó perceinket éljük, persze ez utóbbi csak feltételezés. Bár az életünk során nem csak nagy halál, hanem sok kis halál is van, amikor új életet kezdünk.