Ma nagyon érdekes helyzet állt elő a munkahelyen. Egy nagyon kemény időszakon vagyok túl. Persze amióta ezen a munkahelyen dolgozom, mindig vannak nehéz helyzetek, és a feladat sem hétköznapi. Tehát, nehany hete megirtam egy jegyzőkönyvet a munkám befejezése után es a főnököm nagyon elégedetlen volt velem. Minden erőmet belefektettem a jkv. irasaba, de neki nem tetszett. Persze a főnököm nem tetszesenek anyagi vonzata is volt. jóval kevesebb ösztönzőt kaptam, a munkám elvegeztevel, mint ahogy vartam. Ereztem, hogy ez nem mehet igy tovább. Ereztem, hogy igazsagtalanul bánik velem. Nem adott instrukciókat, nem volt " lehetősége" segiteni a munkámmal kapcsolatban. Csak sodrodtam es biztam abban, hogy csakis jól végződhet minden. De nem így történt, a jegyzőkönyv valahogy elkészült a megadott határidőre, de tartalmilag borzalmas lett. A főnököm dühöngött. Én pedig tehetetlen voltam. Képtelen voltam megvedeni magam. Teltek a napok, hetek és egyre csak nyomasztott a főnököm viselkedese és az, hogy tehetetlennek ereztem magam. Kicsit orroltam rá, amiért olyan szigorúan értékeli a munkámat, és azért, mert figyelembe sem vette a munka nehezsegeit. Egy este gondoltam egyet és meditációs zenét hallgattam, annak okaul, hogy noveljem az önbizalmam. Elképzeltem, hogy egyre magabiztosabb vagyok, majd odaallok a fonokom elé és megvedem magam. Két vagy harom este hallgattam onbizalom növelő hanganyagot, igaz el is aludtam kozben. Majd egy delelott végig hallgattam az egeszet, és eloallt a várva várt helyzet. A munkám során ismét csináltam, olyan a fonokom számára végzetes hibát, aminek kovetkezmenye adott arra lehetőséget, hogy meg beszéljük a multban és jelenben tortenteket. Mondhatom érdekesen alakult a beszélgetés. Elmondta, hogy nem latja bennem az erdeklodest es fejlodest, velemenye szerint en nem szeretem a munkamat. Erre én azt mondtam, hogy nem vagyok egyedül a kollégák sem repesnek erte. Persze ez nem olyan egyszerű, inkabb csak a hogyannal es rendelkezesre álló eszkozokkel van problémank. Majd szó szót kovetett, pld. hogy véleményem szerint nem segített a feladat elvegzese során, nem adott instrukciot, és megis elvarta, hogy számára tetszoen (szakmailag, stilisztikailag stb) irjam meg a záró jkv-et. Erre azt válaszolta, hogy az atlathatatlan, folyton hibásrendelkezesre álló adatbazisbol önállóan kell megtalalnunk a segítséget a munkankhoz. Azt tudni kell, hogy haromszor rakták ujjra a gépemet küzdöttem a windows 10 makacs verziojaval, amely sehogyan sem passzolt a rendszerek elvarasaihoz. Kész káosz volt. Amikor ezt is elmodtam neki, akkor mar enyhult a haragja. Persze eloadtam, hogy igyekszem megfelelni az elvarasanak. Majd vegul határozottan megkerdeztem, hogy akkor mi legyen, mit tegyek. Erre o azt felelte, hogy semmit, neki nincs joga dönteni. Most vagy azt akarta, hogy kicsit megilyedjek, vagy azt, hogy menjek el? Nem tudom, vegul elmondta, hogy ő senkinek nem szólt az elegedetlensegerol. En pedig megigertem, hogy igyekezni fogok, hogy vissza nyerjem a belem vetett bizalmát. A tortentekbol a tanulság az hogy, erdemes volt kiallnom magamért es az, hogy itt még feladatom van!!!