Valószínűleg örököltem a pozitív gondolkodás t. Szerencsés vagyok e tekintetben. Velemenyem szerint ez egy fontos dolog. Nem mindegy, hogy mit gondolok: félig üres a pohár vagy félig tele van. Viszonyitas kérdése minden, ami az életemben megjelenik. Az emberek altalaban sok pénzt, gazdag partnert, jol jövedelmező állást keresnek. Arra viszont nem gondolnak, hogyan kell ahhoz élni, hogy mindezeket elerjek. Folyton másokat okolnak a kudarcaikert. Ha eljutnak odaig, hogy felkeressenek egy embert, aki segít nekik elerni az áhított celt, azt hiszik, hogy minden problemajuk karikacsapasra megoldodik. Mint, amikor beveszik a fajdalomcsillapitot a fejfájás ellen. De ez nem megoldas, mélyreható vizsgálatra van szükség, hosszú távú folyamatra. Itt lép érvénybe a pozitív gondolkodás ténye, hinni kell abban, hogy megtalaljak az önmegvalósítás útját, mely elviszi őket oda, ahová el kell jutniuk. Én autodidakta vagyok, mindaz, amit tudok az emberi élet rejtelmeirol önállóan, saját elhatarozasbol, örömmel es lelkesedessel kerestem es keresem meg ma is. A lényeg az, hogy nem adom fel. Pozitívan állok az univerzum torvenyei előtt es varom, hogy beteljesuljenek vagyaim es almaim. Jelenleg azt szeretnem, ha újból csinos, könnyed és felszabadult lennék. Elmultam 50 éves és a változókor útját jarom. Bízom abban, hogy túl jutok a nehézségeken, a tinédzser kort felidezo hormonális változásokon es újult erővel elem tovább az eletem, keresem tovább az univerzum rejtélyes jeleit, melyek folyamatosan segitenek teljeserteku emberként élni.