Már nem állok a mérlegre mindennap, csak hetente egyszer ellenőrzöm a testsulyomat. Az eredmény valtozatlan, viszont a konzekvencia a következő : jobb a kozerzetem, a ruhaimon le tudon mérni, ha torzul az alakom. Többször főzök itthol és már nem vágyom a vendéglőbe. Egyébként is csak azért szeretek etteremben enni, mert akkor a heti stresszes állapotot a boltokba rohangalassal vezetem le és igy nem jut idő sem főzni, sem mosogatni. Örülök ha hétvégén kimosom a ruhákat és nagyjából kitakaritok a lakasban. Persze a vásárlással egybekotott evés tarsadalmi szinten jelen van, szükséges rossz cselekvés a neve. Bar meg tudom magyarázni, ugyanis igy kényelmesebb. Ha már vért izzadva megkerestem a havi fizetesemet, akkor belefer a kényelem is. Ez egy ördögi kör alakú mai modern huszonegyedik századi gondolkodás.