A festő a tarskeresőn ennyit írt magáról : "Nem szeretőt, hanem igazi nőt keresek." Ez a mondat akkor kissé bevésődött az elmembe, pedig akkor még nem tudtam, hogy lesz köztünk kapcsolat... Kezdtem gyanakodni, ugy ereztem, hogy megkedvelt engem. A dal elküldésével talán én is többet adtam magamból, hallhatta a hangom. Aznap este felhivott, egy felorát beszéltünk, bár a hangszál gyulladásom miatt kevés hang hagyta el a szám, ezért is volt szerencsés a dal elküldése felé. Humoros, kissé tartózkodó volt a bemutatkozása. Megkerdeztem tőle, hogy mi van kettőnk között. Mire ő sejtelmesen azt válaszolta, hogy "mi is lehetne", mondjam ki én, hogy mit szeretnék. Erre én azt valaszoltam, hogy én nem tudok kezdeményezni, klasszikus nő vagyok. Így ő azt tanácsolta kedvesen, hogy ejtsem el a keszkenom és ő felveszi. Elejtettem... Ettől a perctől kezdve mélyebb kapcsolat alakult ki közöttünk. Közöltem vele, hogy számomra a család nagyon kedves és szükségét érzem, hogy akkor és úgy legyek velük, ahogyan szeretném és hogy a volt párom nagyon nem kedvelte ezt a ragaszkodast feléjük, mire András csak azt válaszolta, hogy ő fog küldeni a csaladomhoz, amikor szükségét látja, hiszen ez a legtermeszetesebb érzés. A beszélgetésünk percei hamar elröppentek, a befejezést követően másnap messengeresen folytattuk. Nagyon szűk szavú volt. Ha az erzelmeit akarta kifejezni, akkor elkuldott egy általa készült festményt. Különleges munkák voltak ezek, a megalkotó és egyben a saját lelkivilagomat tükröző festmények voltak. Valahogy minden festmény a rejtőzködő magatartásrol és a spirituális út keresésrol szólt, én legalábbis így értelmeztem. András egyszer sem írta meg, hogy mit akart kifejezni egy-egy művével, talán azért, hogy a saját érzéseimet felszinre juttassa ezzel. Tobb, mint 30 festményt megosztott velem, természetesen ezek mások által is ismert művek voltak, mint kiderult ő egy ismert modern korabeli festő- és képzőművész. Néhány betű váltás után kiderult, hogy ő tulajdonképpen nem az, aki, majd megtudtam a vezeteknevét is, és kutatni kezdtem utána. Hiszen mégiscsak egy idegen ember, jó ha minél több információt megtudok róla... Szinte csak pozitív cikket találtam a munkásságáról és róla, mint emberről, ez megnyugtató volt számomra. Végre egy rendes férfi, gondoltam. Leveleim között említettem neki mindezeket és ő nem fogadta pozitívan a nyomozasaimat, arra hivatkozva, hogy miért nem őt kérdezem, ha kíváncsi vagyok valamire. Kissé hisztis férfinak bizonyult számomra és ez a későbbi megnyilvanulasaibol is kiderult. Úgy gondolta, hogy ő mint művész megengedheti magának az ilyen jellegű megnyilvanulasokat. Egy este el kezdett faggatni, azzal az ürüggyel, hogy ő következetesen keresi magának a "nőt". Valami olyasfélét kerdezett, amire nem tudtam hirtelen válaszolni és en csak annyit irtam, hogy biztosan műveletlen vagyok. Mire ő azt válaszolta, hogy az baj, akkor menjek és műveljem magam. Kissé kioktato stílusban adta elő, igy nekem sem kellett több, azt mondtam neki, hogy bunkó a viselkedése. Másnap nem irtem neki, de harmadnap észre vettem a tarskereson, hogy törölte magát. Azonnal megkerdeztem, hogyan sikerült neki, hiszen engem nem enged törölni a rendszer, ugyanis egy éves elofizetest kellett kötnöm korábban. Azonnal válaszolt ekképpen :" Na mi van, nem vagyok bunkó? Erre jó vagyok?" Többre nem emlékszem, csak arra, hogy újból írtunk egymásnak. Nap- nap után egészen jól megvoltunk, amikor rákerdeztem valamire s ő hirtelen azt írta válaszként, hogy ő azt érzi, szeretem őt. Persze válaszként csak annyit írtam, hogy még csak kötődök hozzá, mint férfihoz. Ez a válasz nem igazán tetszett neki.... Emlékszem még akkor mondta rólam, hogy érzéki, odaadó, romantikus vagyok, amikor Imrét vágytam vissza. Ő mar akkor "látott" engem..., tudta milyen nő vagyok. Valahogy a saját érzéseit nem akarta feltarni előttem, de én éreztem, hogy nagyon kedvel engem, sőt kicsit megszeretett. Ezidoben is felhivtam a jóst és ő azt mondta, hogy Jenő két lépéssel előttem akar járni, előnyt akar szerezni magának, azért nem mondja, hogy szeret engem. Emlékszem egy napon írtam neki, hogy csak azzal a férfival szeretkezem, akit szeretek. Ez a téma azért került szóba, mert azt feltetelezte rolam, hogy prűd vagyok. Még azt találtam mondani vesztemre, hogy majd a szex eldönti, majd hogy tartós lesz-e a kapcsolatunk. Neki sem kellett több, innentől kezdve ostromolni kezdett, azzal a keresevel, hogy küldjek neki bikinis képet magamról. Természetesen én elhataroltam tőle magam, igy az ő szemében megint prűd lettem. Néhány nap múlva megenyhultem, és nagy nehezen lefotoztam magam bikiniben és elkuldtem neki. Azt itt el kell mondanom, hogy mindig szégyenlős voltam, ha bikiniben megjelentem a strandon. A melleim mérete kissé nagyobb az átlag nők melleihez képest, sok éven át nem igazán értettem, hogy mit bámulnak rajtam a férfiak. Persze a férfiak és ismerőseim azt mondják, hogy csinos nő vagyok, pedig már igencsak eljart felettem az idő. Én abban hiszek, hogy a szépség belülről fakad és mivel ugy érzem, hogy belül tiszta és őszinte vagyok, így megszepulok ez érzések altal is. Visszaterve a fotó kuldeshez, reggel nyolc órától delig "rágtam a körmöm", mire valaszt kaptam tőle. "Csinos vagy, szépek a melleid, azt külön is kérem" Egy kő esett le a szivemrol, tetszem neki! De hát hogyan kéri külön a mellemet, nem értettem. El kezdtem ezen gondolkodni.. Majd néhány ora múlva beultem az autóba és elmentem az áruházba, hogy vegyek egy melltartót, sajnos ezzel mindig problémám volt, nehezen találtam rá a megfelelő fazonra és méretre. Végre találtam egy pink színű melltartót, gondoltam felprobalom. A próba fülkében készítettem magamról egy fotót, egészen jól sikerült, így elkuldtem Jenonek. Azonnal válaszolt ekképpen "Édes vagy, de nők milliói mutatnak magukból ennyit a strandokon, nekem több kell, vedd le szépen a melltartót is! ÉN festő vagyok, az emberi testnel szebb nem létezik a földön. Méglátod milyen felszabadult leszel, ha megteszed."