A negatív gondolataim a hetedik napon beértek... Este elmentunk vacsorázni, beszélgettünk, sajnos kényes témát érintve volt egy kis nézeteltérés közöttünk a hajléktalanokat, illetve a politikát erintve. Az előző kapcsolatom a politikai hovatartozás, és eszmefuttatas túlzott mértékű hajszolasa miatt ért véget, ugyanis a volt párom fanatista volt e téren és ellentmondást nem tűrő szemelyiseg, nem engedte, hogy bárki a családból más politikai eszmét valljon, mint ő. Bár ezen kívül számos olyan tulajdonsaga volt, amely a családom ellen irányult. Éppen ezért, ha politikai témáról beszél bárki, kissé indulatosan csak annyit mondok, hogy hagyjuk a témát, nem tűröm a politikát. Valószínűleg ez nem vetett jó fényt a friss kapcsolatunkra, ráadásul újdonsült partnerem az ellenkező táborba tartozik, amit később megtudtam. Haza sétáltunk, még énekeltünk is az úton, jól éreztük magunkat, mit sem sejtve a jövőt, legalábbis részemről. Elbucsuztunk a ház előtt heves csók és ölelés közepette megkerdeztem tőle, hogy fog-e hívni, mire ő igennel válaszolt. De nem beszéltünk meg programot, mint az azelőtti napokban, ez kicsit szöget ütött a fejembe. Másnap délelőtt azon gondolkodtam, hogy miért nem jelentkezik, hiszen, ha délután el szeretnénk menni valahova, akkor már tervezni kellene. Írtam neki sms-t, arra nem valaszolt, felhívtam és már nem vette fel a telefont. Azonnal gyanús lett minden, a szívembe hasított egy fájdalmas érzés, akkor döbbentem rá, hogy vége... Csak annyit írtam neki, hogy legalább bucsuzzon el tőlem, mire ő írt egy olyan levelet, amely szerintem nem állta meg a helyét a szerelmünk oltárán. A levélben ez állt : "Nem tudok folyton szépeket írni, amikor te azt akarod, és nem tudok elvarazsolt lenni sem. A te rózsaszín vilagodba én nem illek bele. Különben is, tudnék meg neked meglepetést okozni, mert bár hasonlítunk egymáshoz, de mégis különböző az ertekrendunk. Te nem látod mi történik körülötted, nem látod merre halad az emberi élet, az az éra, melyet magad köré teremtettel, nem engedi látszani a valóságot. " Többre nem emlékszem, ugyanis az idők során kitoroltem a levelet. Ezeket a sorokat az az ember írta, aki az ismerkedés fázisában még tudott szépeket, sőt elkepesztoen gyönyörű szavakat és mondatokat írni, ahogyan bánt a szavakkal, még egy bűvész is megirigyelte volna. Azt leszogezem, hogy nem nőcsábász volt, két gyermekes csaladapa, aki egyedül neveli a válás óta a fiú gyermekét. Valószínűleg benne is örvénylő gondolatok kerültek felszínre, mint ahogyan bennem is. Inkább nem elemzem tovább mi történt vele... Elment! De még most is érzem, hogy visszajon... Egy napon visszatér hozzám és kiderül mi zajlott a lelkében.